LERAGAD ige
I. tárgyatlan Alatta v. lent levő helyre, anyagba, dologhoz ragad.
- 1. Rendsz. nem kívánatos módon v. körülmények között az alatta levő felülethez, részhez, réteghez ragad. (átvitt értelemben) Leragad a nyelve: nem akar v. nem tud beszélni; majd leragad a szeme: nagyon álmos. A bélyeg leragadt a papirosra. □ A szempillái leragadtak, amint lefeküdt. (Jókai Mór) Majd leragad a szeme, de nem tudna elaludni azért. (Móricz Zsigmond) || a. Szabályszerűen, kívánatos módon ragasztás következtében a megfelelő helyen bezárul. A boríték leragad. Rossz a boríték gumizása, nem akar leragadni.
- 2. Leragad vmibe: <személy, állat, jármű> vmilyen ragadós anyagba süppedve, lent levő vmihez hozzáragadva nem tud a helyéről elmozdulni. Leragad a sárba. A cipőjével leragadt a szurokba. || a. (átvitt értelemben) □ Mihály fia már a saját feje szerint házasodott
, s ezzel leragadt a szegénységbe. (Móricz Zsigmond)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmitől megbénítva> egy helyben marad, nem bír megmozdulni. □ Bomlik a pogányság rende
Sok megállván mint egy bálvány, Leragad a félelemtül. (Arany János)
II. tárgyas (választékos) Megragadva hirtelen, erőszakosan levesz, leránt vmit. Leragadta a válláról a puskát. A bástyafalról leragadta a törököt. □ A
fegyvert gőggel leragadja faláról. (Vörösmarty Mihály) Hölgyek leragadják kebleikről a bokrétákat. (Jókai Mór)
- leragadás; leragadó; leragadott; leragadt.