LAKIK [2] ige -om, (-ok), -ol v. (
népies) -sz; -tam, -ott; -jon v. -jék
- 1. tárgyatlan (népies, régies) Étellel, itallal <vhogyan, rendsz. nagyobb mértékben, teljesen> eltelik; jóllakik. Nyakig lakik vmiből, vmivel; vígan lakik; vmivel v. (ritka, régies) vmin lakik: vmivel jóllakik; torkig lakik vmivel. □ Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk. (Balassi Bálint) Vígan lakom, vígan élek, Még a haláltól sem félek. (Vörösmarty Mihály) Apáink Egy canga birkán "laktanak": Nekünk cukor kell
Pezsgő bor, osztrigák, halak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmivel lakik: eleget élvez belőle; eltelik vele. □ Ha a posztónadrág térdig nem lakott volna porral, egyéb ruhájukról azt is hinné az ember, sétálgató urak
(Vas Gereben) Csak egyszer, csak egyszer Lakhatnék dúsan szerelemmel. (Ady Endre)
- 2. tárgyas (ritka, választékos) Evés-ivással ünnepel vmit. □ Bende vitéz lakodalmát lakja. (Arany János)
- Igekötős igék: belakik; ellakik; jóllakik; meglakik.
- lakat. ige