LÁBBELI főnév -t, -je [e] (
népies, kissé
régies v.
hivatalos)
Az öltözéknek az a rendsz. bőrből, ritk. nemezből, gyapjúból v. más szövetből készített része, amely a lábfejet, esetleg a lábszárat is v. csak a talpat védi (cipő, bakancs, csizma stb.). □ Vala ott
valami tíz csatlós, De egynek a lábán sincs lábbeli patkós. (Arany János) Mindhárom öreg, rokkant férfiú
Ruhájuk szenny és foszlány, lábbelijük nincs. (Eötvös Károly) Nem mert kilépni az ajtó küszöbén, mert akkor szeges lábbelijével halott fecskére taposott volna. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): lábbeligyártás; lábbelikészítő.