LÁBAD tárgyatlan ige -t, -jon, (
népies) lábbad
- 1. (választékos) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Könnybe lábad vkinek a szeme, a szeme pillája: könnyes lesz, könny lepi el a szemét v. a szempilláját. □ S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga!
Mintha ő is ennék, ugy mozgott a szája, Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája. (Arany János) A nagymamának könybe lábbadt a szeme. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (ritka) Lábadozik. Beteg volt, de már lábadni kezd.
- lábadás; lábadó; lábadt.