KEZDEMÉNYEZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos,
sajtónyelvi)
- 1. A kezdeményez igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kezdeményeznek, ill. az a tény, hogy vki kezdeményez vmit; vminek az indítványozása, megindításának, megvalósításának szorgalmazása, vmire irányuló javaslat, kezdeményező lépés. Alulról jövő, hasznos kezdeményezés; vmely mozgalom, újítás kezdeményezése; vmilyen eljárás, politika kezdeményezése. □ A változtatások kezdeményezése nem indult ki a néptől. (Eötvös József) A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók
kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Erőfeszítés, kísérlet, vmely nagyobb arányú cselekvés, mozgalom megindítására; ill. önálló vállalkozás vmely nagy munkára, alkotásra. A tömegek forradalmi kezdeményezései. □ [Nagyapám] valami úrbéres pörben az uraságokkal szemben a nép pártjára állott
, s
el kellett távoznia a vármegye legkisebb falujába
Többet soha semmi kezdeményezésbe nem fogott. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, bizalmas) Próbálkozás, kísérlet udvarló szándékú ismerkedésre. □ A kezdeményezés útját elvágta a leány. (Vas Gereben)
- 2. Vkinek az a tulajdonsága, hogy szívesen és gyakran kezdeményez, javaslatot, indítványt tesz, és megvalósítása érdekében energikusan cselekszik. Nincs benne semmi kezdeményezés. Egy kicsit több kezdeményezés lehetne benned! Nem éppen erénye a kezdeményezés.
- kezdeményezési.