Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEVERŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki kever vmit. A lekvárt keverő szakács; a magyar szavakat latinnal keverő szónok; a két módszert keverő szerző.
  • 2. Olyan készülék, eszköz, tartály, amely vminek megkeverésére, összekeverésére való. Keverő hollandi ←; (műszaki nyelv) keverő kondenzátor: bizonyos gőzgépeknél a fáradtgőznek levegővel v. vízzel való keverésére haszn. k.
  • 3. A keverésnél alkalmazott, vele végzett (munka). Keverő eljárás.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. Keverésre haszn. eszköz, gép. Új keverőt szerkeszt. A keverővel megkeverte a lekvárt.
  • 2. (ritka) Vmilyen keverést szakszerűen végző munkás. Felvették keverőnek a cementgyárba.
  • 3. (ritka) Olyan helyiség, amelyben v. ahol vminek keverése történik. Újra festik a keverőt.
  • 4. (bizalmas, rosszalló) Bajkeverő. Ő itt a fő keverő. Minden bajnak keverője.
  • Szóösszetétel(ek): 1. keverőbot; keverőkád; keverőkamra; keverőkanál; keverőkemence; keverőrúd; keverőszántás; keverőszelep; keverőtál; 2. bajkeverő; betonkeverő; méregkeverő.
  • keverői.