KEVERÉS [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a kever igével kifejezett művelet, tevékenység, mozgás; az a cselekvés, hogy vmit kevernek.
- 1. Vmely anyagnak keverő szerszámmal v. mozdulattal való (meg)forgatása, ill. ily módon vmivel való elegyítése. A festék, a kása, a tészta a víz keverése. Keverés közben szórta a lisztet a vízbe. || a. Általában vmely anyagnak mással való elegyítése, összekeverése. A bornak vízzel való keverése; benzin és petróleum keverése; korpának a moslékba keverése. || b. (Film) Emberi hangokról és kísérő zörejekről, ill. zenéről készített hangfelvételnek, valamint a hozzájuk tartozó képsorozatnak egyetlen közös filmszalagra való átvitele és azon rögzítése. || c. (rádiótechnika) Különböző időben felvett hangoknak a kívánt arányban és erősségben való elegyítése. A keverést gyakran hangmérnök végzi.
- 2. (játék) A kártyacsomag lapjainak egymása mögé v. közé csúsztatása kisebb-nagyobb csomókban, hogy sorrendjük felcserélődjék. Csak hosszas keverés után osztott.
- 3. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek vmibe keverése: az a cselekvés, hogy vkit vmely állapotba, helyzetbe juttatnak, bonyolítanak. Vkinek adósságba, bajba, gyanúba, perbe, veszedelembe keverése.
- 4. (tájszó, régies) Másodszori tarlószántás. □ Széna
nem jut
keveréskor az igás baromnak. (Vas Gereben)
- Szóösszetétel(ek): kártyakeverés.
- keverési.