Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KEVEREG
KEVERÉK
KEVERÉKNYELV
KEVERÉS
KEVERETLEN
KEVERGET
KEVERŐ
KEVERŐFA
KEVERŐGÉP
KEVERT
KEVÉS
KEVÉSBÉ
KEVESBEDIK
KEVESBÍT
KEVESBÜL
KEVESEDMAGÁVAL
KEVESELL
KEVÉSKE
KEVÉSSÉ
KÉVÉZ

KETTŐZTET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
  • 1. (ritka, irodalmi nyelvben) Megkettőztet (1–2). □ Indulj Múzsám! Kettőztessed mind addig lépésedet, | Míg meglátod a Balaton kies partján Füredet. (Csokonai Vitéz Mihály) Én vagyok az, … ki kardot forgat oldalad mellett, kettőzteti csapásaid, mintha négy kezed volna. (Jókai Mór)
  • 2. (nyelvtudomány) <Vmely betűt, főként mássalhangzót> kétszer ír (egymás mellé), a beszédhang hosszúságának jelölésére. Helyesírásunk szerint a kétjegyű betűvel írt hosszú mássalhangzót általában úgy kettőztetjük, hogy a betűnek csak első írásjegyét írjuk kétszer. || a. (ritka, nyelvtudomány) <Vmely beszédhangot, főképp mássalhangzót> hosszan ejt, megnyújt.
  • Igekötős igék: megkettőztet.
  • kettőztetés; kettőztetett; kettőztető.