Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉVE [e] főnév kévét, kévéje [e]
  • 1. <Learatott gabonából v. hosszabb szálú ipari növényből> az a mennyiség, amennyit könnyebb kezelés végett egy csomóba kötnek. Dús, súlyos, tömött kéve; kévébe köti az árpát, a búzát, a rozsot, a zabot, a kendert, a lent, a nádat. □ Mind oldott kéve, széthull nemzetünk …! (Tompa Mihály) Janinak nehéz … a munka: szedni a markot, sebesen sodorni a kötelet, bekötni a kévét. (Nagy Lajos)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fénykéve; sugárkéve. A reflektor, a zseblámpa kévéje.
  • 3. jelzői használat(ban) Annyi, amennyit egy kévébe szoktak kötni. Egy kéve árpa, búza, len, nád.
  • Szóösszetétel(ek): 1. kéveadogató; kévehányás; kévehányó; 2. fénykéve; papkéve; sugárkéve.
  • kévényi; kévés.