KEVESELL [e-e-e] tárgyas ige -ek [ë] v. ..slek [ë], -esz [e] v. ..slesz [e] v. -sz, -ünk v. ..slünk, -tek [ë], -nek [e] v. ..slenek [e-e], -t v. ..slett [ë], -jen [ë]; -ni v. ..sleni [e]
- 1. Kevésnek tart vmit; vminek a mennyiségével, mértékével, fokával nincs megelégedve. Keveselli a fizetést. Kevesellte a végzett munkát. □ Összesen csak másfél vagon búzája lett, s nagyon kevesellte. (Móricz Zsigmond) A fuvaros kancsalul nézte a pénzt a tenyerén, mintha kevesellné. (Nagy Lajos)
- 2. (népies) Kevésre becsül, nem sokra értékel; kicsinyel. □ Valami előérzete lehetett, hogy annyira kevesellte a királyokat. (Mikszáth Kálmán)
- kevesellhető; keveslés; keveslett; keveslő.