KEVESBÍT [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (
ritka,
irodalmi nyelvben)
- 1. Kevesbít vmit: vminek számát, tömegét, mértékét csökkenti. □ Kész vagyok a mostani összeget nem kevesbíteni, hanem szaporítani. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Kevesbít vkit: vkinek az érdemeit, kiválóságát kisebbíti. □ Tudom, hogy amit mondasz, őszinteséggel mondod, mert különben azt hinném, hogy értem akarod kevesbíteni magadat. (Tompa Mihály)
- Igekötős igék: megkevesbít.
- kevesbítés; kevesbített; kevesbíthető; kevesbítő.