Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki magát túlzottan nagyra tartja, másokat pedig lenéz; dölyfös, gőgös, felfuvalkodott, pöffeszkedő. Kevély vmire v. (régies) vmiben; kevély a születésére, tudására, vagyonára v. (régies) szépségében, pénzében, tehetségében kevély; kevély gazdagok, katonák, papok, vitézek. Szóláshasonlat(ok): olyan kevély, mintha ő → ültette volna a Fiastyúkot v. mintha ő → hajtaná a Göncölszekeret. □ A görög természet szerint kevély, az asszonyok annál inkább. (Mikes Kelemen) Innen tekinte szét a vitéz honalkotó, | Le a Tiszáig | S le Alpárnak, hol a kevély Zalán | Földönfutóvá lesz. holnap talán! (Arany János) || a. Ilyen emberre jellemző, kevélységet kifejező <külső, megnyilvánulás>. Kevély arc(kifejezés), tekintet, testtartás; kevély parancs, üzenet; kevélyen áll, beszél, néz, ül, viselkedik. Kevély hangon szólt hozzá. □ Ha elmegyek mellette oly közel, Nem bánt-e meg szilaj, kevély szeme? (Vörösmarty Mihály) Kevély Szájam körül már gyáva gödröt ás Valami ősi meghunyászkodás. (Tóth Árpád) Kevély | száját elhúzva kacagott. (Kosztolányi Dezső) || b. (irodalmi nyelvben) Kevély emberhez hasonló, (maga)tartására emlékeztető. Kevély galamb. □ A platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kevély ember(ek) lakta, hozzá(juk) tartozó, gazdag, pompás <hely, épület, ország>. Kevély palota. □ Miért vagy oly kevély, te palota? (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Kevély (1) ember. A kevélyeket ki kell nevetni v. meg kell alázni. □ Mikor a világnak lármáját sokallom, Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom. (Csokonai Vitéz Mihály) Ám csudálni méltó mindenek fölött, Hogy kevély alig van annyi úr között. (Czuczor Gergely)