Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. (főnévi) -t, -je [e] v. ketteje [e-e-e]
I. A szám fogalmához szorosabban kapcsolódó jelentések.
1. Az a mennyiség v. szám, amely két egységet foglal magában. Ha háromból elveszek egyet, marad kettő. Egy meg egy az kettő.
2. Két dolog. □ A vénség Kitördelte kettőn kívül a fogait. (Csokonai Vitéz Mihály) Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. (Petőfi Sándor) || a. Két különböző, nem azonos dolog v. fogalom. Tanult ember és okos ember, az kettő. (szójárás) → Egyet mondok, kettő lesz belőle. □ Kettőt sohasem tudott gondolni, csak egyet, azt, amit mások is gondoltak már. (Kosztolányi Dezső)
3. Két személy. □ A házasságra magam is gondoltam, de ahhoz kettő kell, én meg egy leány. (Mikszáth Kálmán) Kettő helyett is dolgozom. (Ambrus Zoltán) 31 (személyragos alakban csak többes számban és (ritka, régies) egyes szám 3. személyben) -je v. ketteje, kettőnk, kettőtök, kettőjük v. kettőjök v. kettejük: ő (én v. te) és még egy másik személy (együtt); vele (velem, veled) együtt ketten. Csak kettőtökben bízom. □ Közös a kettőjök minden java, titka. (Arany János)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Kettő vagy semmi!: <kártyajátékban a vesztes fél a tét megkettőzését kijelentve:> a kétszeresét nyerjem, v. veszítsem el az egészet!; dupla v. semmi! □ Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" | És kártya perdül, kártya mén. (Arany János)
5. (bizalmas) <Főleg akkor, ha az egységnél kisebb összeg is szerepel:> az érvényben levő pénzegységből kettő; két forint. Kettő harmincért vettem. || a. (bizalmas) <Ha az árat százasokban és tízesekben értjük:> kétszáz; kétszáz forint. Kettő harmincért vettem.
II. Kettőt: <belső tárgyként, ill. számhatározóként; az igével kifejezett cselekvés v. történés vmely, rendsz. rövidebb szakaszának v. mozzanatának, ill. magának az egész, rendsz. rövid ideig tartó cselekvésnek, történésnek kétszeri voltát kifejezve.> Kettőt lép, perdül, rúg. Kettőt villámlott.
III. <Sorszámnév főnévi értelmével kapcsolatos jelentésben v. főnévi értelmű sorszámnév helyett.>
1. Két óra. Kettőkor; kettő előtt tíz perccel; kettő után tíz perccel; kettő húszkor. Kettőt ütött az óra. Félfogadás tizenkettőtől kettőig.
2. A kettes számmal jelölt ház, épület, lakás, helyiség. Arany János utca kettő; első emelet kettő; Bécsi út kettő/b.
3.* <Vmely hónap neve után:> másodika. Február kettő.
IV. (iskolai) A kettes számjegy. Fölírom a kettőt, marad egy.
II. (melléknévi)
I. <A szám jelölésére.>
1. (helyesen csak félreértés elkerülése végett engedhető meg, pl. távbeszélőn, rádióban, utalványon, csekken) Két. Kettő forint; mínusz kettő fok.
2. <A jelzett szó után, a jelzett számának utólagos meghatározására használva.> Van gyermeke, kettő. [Hány bútor van itt?] Asztal kettő, szék négy. Jó lovat vett, kettőt. (népies) Esztendőre vagy kettőre: egy v. két esztendő múlva. □ Esztendőre vagy kettőre ott leszünk együtt a menyegzőkön! (Eötvös Károly)
II. <Sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.> <Némely hely, szövegrész megjelölésére, állandósult kapcsolatokban:> második. A kettő/b pontban; a kettő/c-be jár.
III. (mondatszó-ként) <Vezényszóként, főleg gyermekek körében, versenyt futók indítására.> → Egy, kettő! v. → egy, kettő, három! □ Panni! Gunda! hol maradtok? Egy, kettő, a mézes borral! (Arany János) A bal istrángot jól meg kell kötni, mert indulunk. Egy, kettő. (Tolnai Lajos)
IV. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Ketten: két személy együtt. Ketten voltunk testvérek.
2. (ritka) Kettenként: (megszakítással) egymás után kettesével; párosan, párosával. Kettenként bocsátották be őket.
3. Kettőbe: két részre, darabra; ketté. Kettőbe vágja az almát; (népies, bizalmas, tréfás) kettőbe hasad: szül. □ Ne engedje [Allah] kettőbe törni az ő dicsőségének öregbítésére kivont fegyvereiket! (Jókai Mór) || a. Kettőbe hajt: <papírt, ritk. ruhaneműt> úgy hajt össze, hogy egyik része elfedi a másikat; kétrét hajt.
Szólás(ok): (Ez) több kettőnél!: ez már nagyon komoly, veszélyes dolog; olyan dolog, amely vkinek a bőrére megy; ennek fele se tréfa; ld. még vásár.