KÉTSZÍNŰSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (rosszalló)
A kétszínű (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jellemvonás; vkinek, vminek ilyen volta; ravaszság, alattomosság, képmutatás. Aljas kétszínűség; politikai kétszínűség; a hamis barát kétszínűsége. Utálom a kétszínűséget. □ Az egész világgal elégületlen, s a színlés [= színlelés], kétszínűség ellen panaszkodik. (Vörösmarty Mihály)