KETTÉHASÍT tárgyas ige
<Ütéssel, vágással v. szakítással> két részre, darabra, kétfelé hasít vmit, vkit; széthasít. Fejszével kettéhasítja a fahasábot. Kettéhasította a selymet. □ Kukorica Jancsi
Szegény török basát kettéhasította. (Petőfi Sándor) Egyetlen vágással kettéhasított egy sisakos török fejet. (Gárdonyi Géza) || a. (túlzó) <Főként gyermekekkel szemben alkalmazott fenyegetésként.> Rögtön kettéhasítlak! Ha idejön, kettéhasítom! □ Nem takarodsz innen?
Kettéhasítalak te kutyaköjke! (Móricz Zsigmond) || b. Hosszában két egyenlő részre vág vmit. A leölt hízókat kettéhasítva szállították a fővárosba.
kettéhasítás; kettéhasítható; kettéhasított; kettéhasíttat.