KÉTSÉGESKEDIK [kéccségëskëdik] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. (ritka) Huzamosan, tartósan bizonytalanságban van vmire nézve, kétségeket hánytorgat magában, kételkedik vmiben. Kétségeskedik vki őszinteségében. □ Tán kétségeskedel? | negyvenhat esztendősnél nem vagyok több. (Katona József) || a. (régies) Habozik, töpreng. □ Sohasem kétségeskedtek igénytelen csekély polgártársuk ügyét tenni saját ügyökké. (Kossuth Lajos)
- 2. (ritka) Kétségeit ismételten kifejezi; aggályoskodik. Nehéz vele együtt dolgozni, folyton kétségeskedik.
- kétségeskedés; kétségeskedő.