KÉTSÉGES [kéccségës] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <tény, állítás>, amelyben kételkedni kell v. lehet, amely nem bizonyos. Kétséges, hogy megértette-e. A siker kétséges. □ Amiről a nemzet
önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. (Deák Ferenc)
- 2. (ritka, régies) Kétes (3), gyanús <személy v. helyzet>. □ Jobb lesz Juliához visszatérni; az ugyan egy kissé kétséges hírben áll
(Jókai Mór) || a. Bizonytalan <állapot>. Nagyon kétséges az állapota. □ Csuda gondolatok, kétséges jövendők, Változó országok, emberek, esztendők! (Csokonai Vitéz Mihály) S nem áldozék-e én is eleget, | Miattad? én nemes háznak leánya | Midőn kétséges rangodhoz csatoltam Jövőmet
? (Madách Imre)
- 3. (régies) Vmiben bizonytalan, kételkedő, gyanakodó <személy>. □ Az emberek
kétségesen tekintettek a nagy zárt kapura. (Jókai Mór)
- kétségesség.