Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉTOLDALÚ [t-o] melléknév -an v. -lag
  • 1. Olyan <tárgy>, amelynek a szokásostól eltérően mindkét oldala (5) egyformán használható vmilyen célra. Kétoldalú abrosz, ágyterítő, esőkabát.
  • 2. (ritka) Olyan <dolog, tárgy>, amelynek két oldala, szárnya (IV. 1) van. Kétoldalú szárnyék.
  • 3. (átvitt értelemben) Mindkét fél (I. 5) részéről megnyilvánuló, történő; viszonzott, kölcsönös. Kétoldalú tüzérségi tevékenység; kétoldalú vonzalom. || a. Mindkét fél akaratából létrejött, közös jogi nyilatkozatukon alapuló, mindkettőjükre egyformán érvényes, kötelező <jogügylet>. Kétoldalú megállapodás, szerződés. Az adásvétel, bérmunka és csere kétoldalú szerződés.
  • 4. (választékos) Két szempontot, körülményt mérlegelő, figyelembe vevő <dolog, tevékenység>, amelynek két lehetősége van. □ A kártyajátéknak két oldalú a viszonya: nyerni – veszteni lehet benne. (Vas Gereben)
  • kétoldalúság.