KÉTKEDIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (választékos)
Kételkedik vmiben, kétsége van, bizonytalanságban van vmi felől. Állításaiban igen kétkedtek. Nem kétkedem szavaidban. □ Helyzetét vizsgálja. Nem kétkedik semmit, | Hogy hiv seregétől várnia nincsen mit. (Arany János) Megesküvém vesztökre, veszniök kell. | S kétkedve állok mégis újra meg. (Madách Imre) || a. (választékos) Nincs meggyőződve a vallás igazságáról, bizonyos hitbeli tanításról kétségei támadnak. □ Mondd, mit hiszesz, a Homousiont, | Vagy Homoiusiont? | Ezt nem értem
Lám, kétkedik, ez is hamishitű. (Madách Imre)