KÉTKEDÉS [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A kétkedik igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vki kétkedik vmiben, kétsége van vmi felől; bizonytalanság, habozás, kételkedés. Szavait kétkedéssel fogadták. □ De üldöződnek sok kopója van: Utóbb is feltalál, s nőd s gyermeked Lesz martaléka kétkedéseidnek. (Vörösmarty Mihály) Ők [a nimfák] adnak búnkban biztató szavat, A kétkedésben jó tanácsokat. (Madách Imre) Az első hírekre örömek és remények csillantak ugyan fel itt-ott, de ezeket csakhamar felváltotta a kétkedés. (Nagy Lajos)