Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉTFORINTOS
KÉTFÜLŰ
KÉTHARMAD
KÉTHASÁBOS
KÉTHAVI
KÉTHETES
KÉTHETI
KÉTJEGYŰ
KÉTKAMARÁS
KÉTKAPUS
KÉTKARÚ
KÉTKEDÉS
KÉTKEDIK
KÉTKEDŐ
KÉTKERESZTES
KÉTKEZES
KÉTKÉZI
KÉTKÉZKALAPÁCS
KÉTKULACSOS
KÉTKULACSOSKODIK

KÉTELY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Kétség (1, 1a). □ Aladár … meglátván a kisiető nőt, – kételye támadt, hogy ez nem véletlenség. (Vas Gereben)
  • 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Habozás. □ Hosszú kétely után sem merte nevét odairni. (Arany János)
  • 3. (irodalmi nyelvben) Kételkedés (1–2). □ Kételyeit az eddig hallottak után még mindig nem érzé felderítve. (Eötvös József) Tudom, boldognak is vélnek: … Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely. (Arany János) Csodálkozik, hogy a harangok mégse mentek el Rómába. Ez löki szívébe az első kételyt. (Mikszáth Kálmán)