Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉTÉLŰ [t-é] melléknév -en [e]
  • 1. Olyan <eszköz, főként vágó v. szúró szerszám>, amelynek két éle van. Kétélű zsilettpenge; kétélű fegyver ←; kétélű kard, penge, tőr. □ Fejem fölött kétélü bárd. (Arany János) A leány … kirántotta elrablója öve mellől az éles kétélű tőrt. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <megnyilatkozás>, amely erős, éles célzatossággal irányul vki, vmi ellen, de annak is árthat, akitől származik, ered. Kétélű beszéd, célzás, tréfa. □ Ne feleljetek rá körözsi halászok! | Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok. (Arany János)