KALENDÁRIUM [ë] főnév -ot, -a kalendáriom [ë] (
népies,
régies)
Naptár.
Százesztendős kalendárium: koholt jövendöléseket tartalmazó állandó rovat a régi naptárakban; (
átvitt értelemben)
eleven kalendárium: az, aki az ünnep- és névnapokat emlékezetében tartja. □ Ablaka csak egy van, és annak is Üveg csak a fele, Fele pedig ó kalendáriom Kitépett levele. (Petőfi Sándor) A farsang végére eső Dorottya-napot mutatta a kalendárium. (Krúdy Gyula) || a. Kül. olyan naptár, amely olvasmányokat is tartalmaz; régen időjóslásokat, álomfejtéseket, a falusi népnek szánt rendsz. alacsony színvonalú és tudománytalan írásműveket, ma azonban ismeretterjesztő cikkeket, irodalmi alkotásokat közölnek benne.
Kincses kalendárium; a lőcsei kalendárium. Szóláshasonlat(ok):
hét országra szól, mint a lőcsei kalendárium: <rendsz. vmely esemény> nagyon híres, messze földön ismeretes. □ Szerény állat itt a lélek, Nem kér szénát, abrakot, Mint szamár a gazt: zabálja A kalendáriomot. (Petőfi Sándor) Az izsáki gyerekeknek nincsen olvasókönyvük, hanem minden tanuló elviszi hazulról
a kalendáriumot, s abból tanulnak meg olvasni. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): kalendáriumcsináló.
- kalendáriumi; kalendáriumos.