Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉSES [ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en [e]
  • 1. (műszaki nyelv) Késsel felszerelt, ellátott, késsel működő <szerkezet, gép>. Késes borona, fűrész, henger, kapcsoló; késes szecskavágó.
  • 2. Olyan <tárgy>, amelyben késeket tartanak. Késes fiók, láda.
  • 3. (ritka) Magánál v. kezében kést tartó <személy>. Késes legények támadtak rá.
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Késeket és más vágóeszközöket készítő, köszörülő és esetleg árusító iparos; késműves. Zsebkésemet megjavította a késes. □ Az a kis olló is kihullt, a szegedi híres késestől való, amit Nelli hajdan oly sokat keresett. (Babits Mihály)
  • 2. (népies) Késes fiók, láda. A bicskádat beletettem a késesbe.
  • Szóösszetétel(ek): késesmester; késesműhely.
  • késesség.