Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KESERV [e-e] főnév -et, -e [e, e] (főleg ragos alakban)
  • 1. (választékos, irodalmi nyelvben) Bánat, lelki fájdalom, keserűség (2a). Keservében; elpanaszolja keserveit. □ Üdvözlégy, kegyes Hold, | … Csak te tudod nyögő Szivem keservét. (Bacsányi János) Gyönge virágként Hervad el a szép szűz néma keserve között. (Kisfaludy Károly) Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály) Magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. | Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Keserű sírás, könnyezés, könnyhullatás. □ Ázik a föld keservemtől Lábam minden nyomában. (Kisfaludy Sándor)
  • 2. (népies) <Ragos alakban szitokszóként v. káromkodásszerű kifejezésekben.> A keservét v. keservit (neki): a mindenit, a nemjóját (neki). Menjen az anyja keservébe!: tüstént takarodjék!, menjen a fenébe! □ Egy jó darab májat kilöktek elébe, S menjen onnan, mondák, "anyja keservébe". (Arany János) Ordas új bor a pohárban … | "A keservét! hisz ez méreg!" (Arany János)