KIERŐSZAKOL tárgyas ige
Erőszakkal elér v. létrehoz vmit; kikényszerít, kicsikar.
Kierőszakolja a döntést, a győzelmet, a választásokat. □ Valami csodálatos hangot tudott
[a kürtjéből] kierőszakolni. (Eötvös Károly) Megalázta magát, csakhogy egy randevút kierőszakoljon. (Babits Mihály)
- kierőszakolás; kierőszakolható; kierőszakoló; kierőszakolt; kierőszakoltat.