KÉSZSÉGESKEDIK [késségëskëdik; sz-s] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Készséggel ajánlkozik vminek az elvégzésére, megtételére.
Nagyon szívesen, készségeskedett a fiú. □ Mindent odaadok, ami nálam van készségeskedett Jancsi. (Gárdonyi Géza) || a. Készséggel tevékenykedik. □ A kisasszonyok csak nevettek
s a jó német kapitányt engedték készségeskedni. (Tolnai Lajos)
- készségeskedés; készségeskedő.