KESHEDT [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
ritka,
irodalmi nyelvben)
- 1. Beesett mellű, sovány testű és rendsz. göthös, kehes <ember, állat>. Keshedt birka; keshedt öregember. □ Meghűlsz. Beteg leszel. Most is olyan keshedt vagy! (Móricz Zsigmond)
- 2. Kopott, elnyűtt, viseltes <kelme, ruhanemű>. Keshedt kabát, vászon.
- Szóösszetétel(ek): keshedtruhás.
- keshedtség.