KESERNYÉS [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Kissé, enyhén keserű (ízű), olyan, aminek nem kellemetlenül keserű mellékíze van. Kesernyés bor, csokoládé; kesernyés csucsor ←; kesernyés orvosság, sör; kesernyés íze van; kesernyés ízű alma, nedv. □ Vizy töltött. Az urak
borral öblítették le a kesernyés ízeket. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben) Kissé keserű (I. 4) kedvű, hangulatú <személy>. Kesernyés ember. Mindig ilyen kesernyés. || a. (átvitt értelemben) Ilyen emberre jellemző <lelkiállapot, megnyilatkozás>. Kesernyés hang, hangulat, humor, kedv, megnyilatkozás. □ Ugyan hagyja el kegyelmed válaszolt
kesernyésen. (Mikszáth Kálmán)
- kesernyésség.