KERUB [ë] főnév -ot, -ja, (
ritka) kerubim [ë], kerubin [ë] -t, (
régies) kérub (
régies írva: cherub, cherubin, cherubim is)
- 1. (vallásügy) <A keresztény és a zsidó vallásban> hatalmas, értelmes szellemi lénynek képzelt angyal. □ Rendelt seregekben cherubínok állnak. (Zrínyi Miklós) || a. (vallásügy) <A biblia szerint> az elvesztett paradicsomot lángoló pallossal őrző angyal. □ Úgy állt vetélytársnéjával szemközt, mint egy cherub! (Jókai Mór) Minket vad kherubok űztek ki A hazugságok édenéből. (Ady Endre)
- 2. (művészettörténet) Gyermeki testtel ábrázolt szárnyas angyal. □ Ott aludt egy ágyban két gyermek. Szépek, mint két kis cherubin. (Jókai Mór)