KERTEL [1]  [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
<Váratlan kérdésre, ill szorult helyzetben> egyenes válasz, világos nyilatkozat elől kitérve csak kerülgeti a tárgyat; hímez-hámoz, köntörfalaz, mellébeszél. 
Ne kertelj, mondd meg, miről van szó! □ [Az ügyvédnek] kertelnie kellett a prókátorkodás szokott útmutatásai szerint. (Vas Gereben) Nincs pénzem  motyogtam. Furcsán nézett rám:  Ne kertelj, apukám. (Babits Mihály)
- Igekötős igék: elkertel.
- kertelget; kertelő.