KERTÉSZET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A kertész foglalkozása. Kertészetre adja magát. A kertészet jövedelmező foglalkozási ág.
- 2. Kerti növények termesztése, ápolása mint a mezőgazdaság egyik művelési ága. A kertészet fejlesztése, fejlődése. || a. Az ezzel kapcsolatos szakismeretek összessége. Kertészetet tanul.
- 3. Kerti növények tömeges termesztésével és eladásával foglalkozó mezőgazdasági üzem. Fővárosi, városi kertészet; kertészetben dolgozik; kertészetet létesít. Ezt a díszcserjét kertészetben vettem.
- Szóösszetétel(ek): bolgárkertészet; tájkertészet.