KÉRVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Rendsz. vmely hatósághoz, vmely hivatal, intézmény vezetőségéhez szóló, meghatározott formák szerint szerkesztett írásbeli kérés; folyamodvány.
Felvételi kérvény; → kegyelmi kérvény; bélyeget ragaszt a kérvényre; kérvényt ír; beadja, beküldi, benyújtja kérvényét. Elutasították a kérvényét. □ Méltóságos úr,
be van adva a kérvényem, de nincsen semmi protekcióm, és akkor az embernek csak eldobják a kérvényét. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): kérvényfelzet; kérvényminta; kérvényszám.