Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KERTEL [1] [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] <Váratlan kérdésre, ill szorult helyzetben> egyenes válasz, világos nyilatkozat elől kitérve csak kerülgeti a tárgyat; hímez-hámoz, köntörfalaz, mellébeszél. Ne kertelj, mondd meg, miről van szó! □ [Az ügyvédnek] kertelnie kellett a prókátorkodás szokott útmutatásai szerint. (Vas Gereben) Nincs pénzem – motyogtam. Furcsán nézett rám: – Ne kertelj, apukám. (Babits Mihály)
  • Igekötős igék: elkertel.
  • kertelget; kertelő.