Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KERGÜL [e] tárgyatlan ige -t, -jön
  • 1. (ritka) A kergekór, a kergeség tünetei mutatkozni kezdenek rajta.
  • 2. (bizalmas) <Ember, állat> kergén, bolondosan, meggondolatlanul viselkedik. Ne kergülj már, beszélj értelmesen! □ [A kopók] mohón kergülnek erre-arra a lövés tájékán. (Bársony István)
  • Igekötős igék: megkergül.
  • kergülés; kergülő; kergült.