Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, amely kér (I., (II.) 12, 4). Kenyeret kérő gyermek; a lányt táncra kérő fiatalember. □ Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet. (Arany János) || a. Kérést kifejező, tartalmazó. Kérő pillantás, szó, tekintet; szabadságot kérő beadvány.
2. (ritka) Olyan <személy>, aki nőt a maga számára feleségül kér. A húgomat kérő fiatalember. □ Belmontban van egy gazdag örökösnő, akinek a kezét csak úgy lehet elnyerni, ha a kérő lovag kitalálja a titkát három szekrénynek. (Ambrus Zoltán)
3. (népies, régies) Kérő násznagy: a vőlegény násznagya, aki a menyasszonyt szüleitől kikéri.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a férfi, aki feleségül kér vkit a maga számára. Kérője akad; kiad v. túlad a kérőjén; kikosarazza a kérőket. Több kérője is volt. □ Mikor első ízben palotámba jöttél, Akkor is ám kérők hada gyült miattad. (Arany János) Régi szerelme, kérője is volt. (Nagy Lajos)
2. (népies) Az a férfi, aki vkinek a megbízásából annak részére feleségül kér vkit. Nagybátyját küldte el kérőül.
3. (csak -ben, -be raggal) (népies) Leánykérés. Kérőbe hívták; kérőben járt. □ Ha egy akkora ember jönne kérőbe, mint a kis ujjam, már ahhoz is elmennék. (Mikszáth Kálmán)