KERING [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e], (
tájszó,
irodalmi nyelvben) kereng [e-e v. e-ë]
- 1. <Égitest> az általános tömegvonzástól meghatározott, rendsz. körhöz hasonló ellipszis alakú pályán halad. A Föld a Nap körül kering. A bolygók a Nap körül keringenek. □ Veled együtt világok kerengnek S
velük együtt néked is a vég int? (Juhász Gyula) A Föld pedig, ijedt, dobogó, tüzes szív, keringeni kezdett a nagy golyó, a Nap körül. (Karinthy Frigyes)
- 2. <Madár, repülőgép> nagy köröket leírva repül vmi fölött; körben repül. Héja, sas kering a levegőben, a magasban. A repülőgép a város fölött kering. □ A fejem fölött egy vércse kerengett vijjogva. (Kaffka Margit) Néhány hószárnyú galamb keringett körbe. (Gelléri Andor Endre)
- 3. <Önmagába visszatérő zárt pályán> folytonos körmozgásban halad. Kering a vér az erekben. Meleg víz kering a csövekben.
4. <Ember, állat, tárgy> egy helyben v. kis helyen körben mozog, forog. □ Úgy ütött orron egy kerge birkát,
hogy mindjárt visszafelé keringett. (Jókai Mór) [A szultán] előtt a dervis kereng. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) <Személy> keringőt táncol. □ Ölre kapta a táncosnőjét, s elindult vele keringeni. (Jókai Mór)
- 5. (átvitt értelemben) <Hír, szóbeszéd, általában, olyan vmi, amiről beszélnek, bizonyos kör(ök)ben> szájról szájra jár. □ Rosz hír kering az udvarban felőled. (Madách Imre) Kopereczky együgyű mondásai
keringtek a társaságokban. (Mikszáth Kálmán) Legendák keringtek, hogy mért iszom folyton. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szó, gondolat, képzet a tudatban> újra meg újra felmerül. □ Töröknének az esze világában csak kalapok kerengtek. (Gárdonyi Géza) Egész sora a szavaknak kering a Gyuri eszében, melyiket is mondja? (Nagy Lajos)
- 6. <Több élőlény> határozott cél és irány nélkül jár-kel (vmi, vki körül). A vásár pavilonjai körül hatalmas tömeg keringett. □ Százával kereng és hánykódik a zavaros vízben hangya, hernyó, pók, katicabogár és ürge. (Gárdonyi Géza) Hadd keringjenek körülötte tovább a téboly és szenvedély lihegő megszállottjai
(Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Jelenség> mozog, mozgásban van vki körül; kavarog. □ Mint ködfátyolkép kerengett körülötte az élet. (Móricz Zsigmond)
- 7. Kering vkivel vmi: szédülést érez, rosszullétében minden összefolyik előtte; forog vele a világ. □ Úgy tetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék. (Mikes Kelemen) Ocskayval csak úgy keringett a világ e soroknak az olvastára. (Jókai Mór) Az izgalomtól mindketten elsápadtak. Novákkal kerengett a világ. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: körülkering.