Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, amely kerít (I). A telkét sövénnyel kerítő gazda; a köpenyt magára kerítő férfi; a vadat kerítő vadászok.
2. Olyan, aki, ami üggyel-bajjal szerez, kerít (II.) vkit, vmit. A pénzt kerítő férfi; a tettest horogra kerítő nyomozó. || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Olyan, aki, amely nőt férfinak szerelmi viszony számára megszerez, kerít (II. 1b), ill. ehhez hozzásegít. Nőt kerítő férfi. □ Ez a szerelmi viszálykodás, mely késő éjjel folyik le, mialatt a kerítő hold égeti tolvajlámpását, tele van érzéki bájjal. (Ambrus Zoltán)
II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Nő(ke)t más(ok) számára erkölcstelen célokra megszerző személy, legtöbbször nő. A kerítőt letartóztatták. □ Örökre átkozott légy, átkozott! | és átkozott a hely, melyben születtél! | kerítő! (Katona József) || a. (átvitt értelemben) □ Ne mondják, hogy gyalázat, Midőn az ifju hév ösztön kirúg, Ha már a csupa fagy ily lánggal ég S az ész a vágynak keritője lesz. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Nyárban az ember nőre jobban vágyik, Mert a nyár nagy kerítő. (Ady Endre)