Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -en [e] v. (régies) -leg [e] Olyan, aki kérlel, v. amely kérlelést fejez ki. Kérlelő arc, hang, pillantás. Kérlelő szüleit meg sem hallgatta. Nem használtak anyja kérlelő szavai sem. □ Tehát nem jöhetsz velem? szól kérlelő bánatos hangon Paskó. (Jókai Mór)
II. főnév <Csak ebben a szókapcsolatban:> Kérlelőre fogja a dolgot: kérlelni, könyörögni kezd.