KÉRKEDIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. (választékos, rosszalló) Rendsz. feltűnő módon dicsekszik, és szavait olykor magatartásával is hangsúlyozza. □ Robespierre, megelőztél csupán, Ez az egész, ne kérkedjél vele! (Madách Imre) Eszünkbe sem jutott, hogy fájdalmunkkal, szenvedéseinkkel kérkedjünk. (Kuncz Aladár)
- 2. (átvitt értelemben, régies) Vmi kérkedik v. kérkedhetik vmivel: vmely közösség v. dolog birtokában van vmely értéknek, s ezzel maga is értékesebb, nevezetesebb. □ Mi magyarok
a vetélkedési ösztönnek csak felette kevés áldásival kérkedhetünk. (Széchenyi István) Fegyverzetük, vértezetük a legnagyobb fényűzéssel kérkedett. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elkérkedik.
- kérkedés; kérkedő.