Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akit kérleléssel, könyörgéssel nem lehet megindítani, meghatni; elhatározásához v. a rendelkezésekhez, törvényekhez hajthatatlanul ragaszkodó. Kérlelhetetlen bíró, zsarnok. □ A kaszárnya udvarán belül Vértessy csak katona, a szigorú , kérlelhetlen parancsnok. (Jókai Mór) Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. (Gárdonyi Géza)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, tulajdonság>. Kérlelhetetlen hang, szigor. □ Nem az én reszortom mondá az ő kérlelhetetlen tárgyilagosságával. (Mikszáth Kálmán) [Nagyanya] egész ember volt , igazságos szeretetével, kérlelhetetlen, okos akaratával. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, választékos) Feltétlenül érvényesülő <dolog>. Kérlelhetetlen logika. □ Eötvös nem tudja a szenvedélyt, mint charaktert rajzolni, sem annak kérlelhetetlen, végletekre vivő logikáját. (Péterfy Jenő)