Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Szelíd szavakkal hosszasan kér vkit vmire. Kérlelte apját, hogy engedje játszani. Szülei váltig kérlelték, hogy maradjon otthon. □ Ottan ölője szivét kezdé kérlelni az elhullt. (Vörösmarty Mihály) Aggódva ment hozzá, és kérlelni kezdte, s aztán nyakába borult, és együtt sírt vele. (Jókai Mór) Összecsatáztunk. Az anyám csak kérlelt. Azután a férjem is. (Gárdonyi Géza) || a. (irodalmi nyelvben) Vkit kérlel: szelíd szavakkal, hosszasan kér vkitől elnézést, bocsánatot; engesztel. Hiába kérlelték, hajthatatlan, könyörtelen maradt. □ A fiú kérlelni kezdé apját. (Vas Gereben) || b. (vallásügy, régies) Vkit kérlel: <hívő személy> vmely felsőbb lényhez, Istenhez fohászkodik, (áldozattal) engesztelést kér tőle. □ Téged , mikor Istenemet kérlelni borúlok, | Szüntelenűl bizodalmas imádságomba csatollak. (Vörösmarty Mihály)
2. (régies) <Sírót> vigasztal. □ Az ősz óriás hanyatt fordult A kis leány leszállt hozzá, s kérlelve simogatá verítékes homlokát. (Jókai Mór)