Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉRGES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (ritka) Kéreggel bevont, borított. Kérges fa, fatörzs.
  • 2. (átvitt értelemben) Nehéz testi munkától, huzamos nyomástól megvastagodott, megkeményedett <tenyér, bőr>. Talpán, tenyerén kérges a bőr. □ Keze kérges a munkától, homloka ráncos a gondtól. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó) Sártól, piszoktól, izzadságtól kissé merevvé vált. Kérges kapca.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) Durván nehézkes, faragatlan. □ A kérges külső alatt … tiszta nagy lélek lakik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Durva, érzéketlen. Kérges szívű. □ Embereink egy kis cseri barátot fogtak … – Hozzátok őtet, … Hadd prédikáljon kérges lelkeikre, Hogy mint a vackor megpuhuljanak. (Vörösmarty Mihály) A másodrendű szereplők is mind durvák, együgyűek, kérges szívűek. (Ambrus Zoltán)
  • kérgesít; kérgesség.