KÍVÁNKOZIK [í-i v. i-i] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
- 1. Vki vhová kívánkozik: vkiben az a kívánság, vágy él, hogy vhová jusson, kerüljön, vhol legyen, ill. azt a kívánságát, vágyát jelzi, fejezi ki, hogy szeretne vhova jutni; vágyik vhova. Nagyon kívánkozik a régi barátok közé, a rokonsághoz, az egyetemre. Falura kívánkozik. A gyermek anyja ölébe kívánkozik. Nem kívánkozom én oda, jó nekem itt is. Nem ide kívánkoztam én, hanem egészen máshova. □ Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe, | Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be. (Petőfi Sándor) A zárda még a tizenhetedik századbeli spanyol felfogás szerint sem az a hely, ahová a fiatal lányok sokasága jobban kívánkoznék, mint a szent házasságba. (Ambrus Zoltán) || a. (népies) Kívánkozik vmire, vmi után: kíván vmit, vágyik vmire; akar, szeretne vmit. Friss fű után kívánkoznak az állatok. □ Ha ilyent hall az ember, százesztendős korában se kívánkozik meghalni
(Móra Ferenc)
- 2. (átvitt értelemben) Vmi kívánkozik vhova: vminek megfelelő helye lenne vhol, ill. vmire szükség lenne vhol, vmi illik vhova. A nyilvánosság elé kívánkozik: közzé kellene tenni, nyilvánosságra kellene hozni. Ide még egy kép kívánkozik. Ez a kép nem ide kívánkozik, hanem a másik falra.
- Igekötős igék: átkívánkozik; bekívánkozik; elkívánkozik; előkívánkozik; felkívánkozik; hátrakívánkozik; hazakívánkozik; hozzákívánkozik; idekívánkozik; kikívánkozik; közbekívánkozik; lekívánkozik; mellékívánkozik; odakívánkozik; rákívánkozik; visszakívánkozik.
- kívánkozás; kívánkozó.