KÉRGES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (ritka) Kéreggel bevont, borított. Kérges fa, fatörzs.
- 2. (átvitt értelemben) Nehéz testi munkától, huzamos nyomástól megvastagodott, megkeményedett <tenyér, bőr>. Talpán, tenyerén kérges a bőr. □ Keze kérges a munkától, homloka ráncos a gondtól. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó) Sártól, piszoktól, izzadságtól kissé merevvé vált. Kérges kapca.
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Durván nehézkes, faragatlan. □ A kérges külső alatt
tiszta nagy lélek lakik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Durva, érzéketlen. Kérges szívű. □ Embereink egy kis cseri barátot fogtak
Hozzátok őtet,
Hadd prédikáljon kérges lelkeikre, Hogy mint a vackor megpuhuljanak. (Vörösmarty Mihály) A másodrendű szereplők is mind durvák, együgyűek, kérges szívűek. (Ambrus Zoltán)
- kérgesít; kérgesség.