KÉRDÉSES [ë] melléknév -en [e], (csak a 2. jelentésben:) -ebb [e] (kissé
választékos)
- 1. Az éppen szóban forgó, az illető, az említett, a tárgyalt. A kérdéses dolog, ember, falu, utca; a kérdéses napon. □ Meg is nevezte Lénárd a kérdéses öreg urat
(Jókai Mór) Csak a kérdéses rózsát nem említette egyik se
(Mikszáth Kálmán)
- 2. Bizonytalan, eldöntetlen, vitatható, kétséges, megoldásra váró; problematikus. Kérdéses, hogy
; az ügy még kérdéses; nem kérdéses: nem kétséges; bizonyos; egy pillanatig sem kérdéses; kérdésessé tesz vmit; kérdésessé válik vmi. □ Meglehet, hogy
a mi írói dicsőségünk kérdésessé válik
(Vas Gereben)