KILINCS főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Ajtó, ablak zárjának az a rendsz. fémből készült fogantyúja, melynek lenyomásával, elfordításával az ajtó, ablak nyitható és csukható. Az ajtó kilincsre jár. Lenyomja a kilincset. Alig találja az ajtó kilincsét. □ Végre eljutottam a tornác végére, Kezem egy ajtónak tevén kilincsére. (Garay János) A rozoga üveges műhelyajtó előtt megjelenik egy úr, megnyomja a kilincset. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Ajtó (1). □ Valami szegény kér helyet éjszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! (Arany János)
- 2. (műszaki nyelv) Olyan szerkezet, mely egy fűrészformán fogazott kerék forgását az egyik irányban megakasztja.
- Szólás(ok): egymásnak adják a kilincset: egymást éri a sok jövő-menő; nagyon sok a látogató.
- Szóösszetétel(ek): 1. kilincskar; kilincskerék; kilincsmű; kilincsnyelv; kilincsrögzítő; kilincsszeg; kilincszáródás; 2. fakilincs.
- kilincses; kilincsű.