KEZES [2]  [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az a személy, aki felelősséget vállal vkiért, vmiért, kül. vkinek az adósságáért, s ezt a fizetés elmulasztása esetén helyette kifizeti. Jótálló kezes; → készfizető kezes.
 - 2. (régies) Túsz. Kezest → állít. □ Kezest állítok, hitelest Kettőt neked. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Hol vannak testvéreink, hol vannak a kezesek? (Jókai Mór)
 - Szóösszetétel(ek): 1. kezeslevél; kezesszó; 2. váltókezes.