Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan (rendsz. a kézzel v. lábbal határozóval) <Személy> kezét v. lábát ide-oda lóbálja, lengeti; hadonászik, kapálódzik. □ Kezeivel türelmetlenül kalimpált a levegőben. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (ritka) <Tárgy> a levegőben ide-oda forog, összevissza himbálózik, leng. □ A mi ócska gőzösünk csak úgy táncolt a hullámokon, hol az egyik kerekével, hol a másikkal a levegőben kalimpálva. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Hamisan v. mesterségbeli tudás nélkül zongorázik. Nem tud szépen játszani, csak kalimpál. A szomszédban egész nap kalimpálnak. □ Én gyerekkoromban zongorázni tanultam s kisebb-nagyobb megszakítással, változó szorgalommal nyolc évig kalimpáltam. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (bizalmas, rosszalló) <Zenedarabot> zongorán művészietlenül, sőt rendsz. hamisan, rosszul játszik. □ Leült a zongorához. Azt az egy táncdarabot kalimpálta, melyet tudott. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (bizalmas)<Szív> szabálytalanul, ritmus nélkül dobog. Szíve hevesen kalimpálni kezdett. □ Ma is félve kalimpál a szívem. (Ady Endre) Szívem hangosan kalimpált. (Kosztolányi Dezső)