KERESZTKÉRDÉS főnév (rendsz. többes számban)
<Kikérdezés v. kihallgatás során> a gyanúsított személyhez azzal a célzattal intézett kérdés, hogy válaszából megállapítható legyen, nem tett-e előzőleg a valóságnak meg nem felelő, ellentétes kijelentést, vallomást. □ Detektívek visznek be egy kis szobába, keresztkérdéseket adnak, a szemedbe néznek
, és te belezavarodsz. (Kosztolányi Dezső) || a. <Bírósági tárgyaláson> a felekhez v. tanúikhoz intézett ilyen kérdés.
A keresztkérdések súlya alatt megtört a vádlott. □ A bíró, a közvádló keresztkérdésekbe fogják. (Jókai Mór)